1905-1962
A XX. század nagy magyar hitvallójának, engesztelőjének rövid életrajza
Galgóczy Erzsébet, Krisztus fehér vértanúja 1905. június 27-én Szolnokon született 10. gyermekként egy tizenegy gyermekes családban. A felnőtt kort csak négy gyermek érte meg. Szülei mélyen vallásos, egyszerű emberek voltak. Mindig nagyon beteges kislány volt, gyermekkorában balesetek is érték. Első áldozó is csak negyedikes korában lehetett a sok hiányzás miatt. Ettől kezdve napi áldozó lett.
1919-ben az országot érő román támadás során a román csapatok a Tisza folyó felől Szolnok városát lőtték. A Zagyva folyó mellett álló szolnoki Vártemplomból - mely akkor kétfrontos ágyútűz alatt volt - kimentette a monstranciát és az Oltáriszentséget a cibóriumban. A megáradt Zagyvát átúszva, a fejére és vállára kötve mentette meg a drága terhet. Már ekkor vértanúságra vágyott, szerette volna életét áldozni Krisztusért. Ekkor még csak tizennégy éves volt.
1920. március 12-én kerül betegen ágyba, és ettől kezdve - ritka kivételtől eltekintve - élete végéig fel sem kel betegágyából. Negyvenkét évet súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve él át, de nem egyedül és elhagyatva. Betegségeit, szenvedéseit kereszthordozásként - vívódások után - felajánlja a hazáért és a lelkek mentéséért.
Az 1929-es év július elején jelenik meg nála először - kezdetben nem ismeri fel - a Szűzanya, a "Szép Hölgy" alakjában, és ettől fogva élete végéig majd minden nap. A Szűzanya részt vállal ápolásából, gyakran megáldoztatja, sőt időnként maga Jézus is áldoztatja. 1929 nagyböjtjében jelennek meg - időszakosan eltűnve - kezén és lábán, oldalán Krisztus sebhelyei. Karácsony éjszakáján pedig a töviskoronát kapja homlokára és fejére. Ettől kezdve haláláig hetente - pénteki napokon - átéli Jézus kínszenvedését. Együtt hordozza Vele a terheket, lelkeket mentve, engesztelve.
Magát teljesen felajánlva Jézusnak és a Szűzanyának magyar nemzetünk bűneiért engesztelt, így élte betegágyában hihetetlen mélységű testi- és lelki szenvedéssel teli életét haláláig. Napról napra vált Krisztus fehér vértanújává. Életútja párját ritkító misztika. A Szűzanya kérésére rejtettségben élte le engesztelő életét. A halála óta több mint 50 év telt el, és kevesen tudnak róla.
Papok, szerzetesek és világi segítők kísérték életútján, akik tanúságot tettek mellette. 1934-ben akkori lelkivezetője, P. Oberten Odilo József ferences szerzetes Rómában a Főgenerális atyával együtt beszélt XI. Piusz pápának Galgóczy Erzsébetről. XI. Piusz akkor ezt mondta: "Isten a műveit csodálatos úton tudja megvalósítani, ha azokat valóban Ő akarja."
1944-ben átélte Szolnok ostromát. A II. világháborút követő kommunista, ateista, egyházüldöző környezetben a vádak, meg nem értések, egyházi vizsgálatok csak súlyosbították szenvedéseit. Személye sokaknak jelentett megerősítést és lelki támogatást. 1945-1962 között Ft. Doroszlai Kálmán plébános gondoskodott róla, miközben a lelkivezetője volt. Ránk maradt naplói, versei, költészete, misztikus álmai, lelkigyakorlatos elmélkedései szép örökségünk.
Földi életútját Máriaremetén fejezte be 1962. március 27-én. Életszentségét több kortársa felismerte. Halálakor rózsaillat töltötte be a szobát. Tisztelői később is érezték a rendkívüli mennyei illatot a budapesti Farkasréti temetőben lévő sírjánál. A temetői nyilvántartásban neve mellett a "szentéletű" jelző áll.
A Boldogságos Szűz szavai Galgóczy Erzsébethez, 1946. augusztus 30-án: "Halálod után kinyilatkoztatja és megmutatja az Úr Jézus, hogy valóban az Ő eszköze voltál, és engesztelő áldozata. És én megmutatom, hogy az enyém voltál, és az Úr Jézus leghatalmasabb akaratából történt és fog történni minden."
Összeállította: Medveczky István, 2013. Forrás: Kiss Mária Hortenzia: Új idők apostola a stigmatizált Galgóczy Erzsébet (Kecskemét, 1989); A szeretet nem ismer határt - A stigmatizált Galgóczy Erzsébet élete és szenvedése 1905-1962 (Mountain View, California, 2003).